- Hogyan értékelné az előző szezont? A Ligakupát és az FA-kupát megnyerték, de a bajnokságban csak másodikak lettek...
- Azt hiszem, a focistáim nagyon büszkén hagyhatták el a Wembleyt, mert nemcsak megnyerték az FA-kupát, de az új Wembley az első kupadöntőjén diadalmaskodtak, ami történelmi pillanat. Ráadásul egy nagyon erős Manchester United ellen nyertek. Büszke vagyok rá, hogy a Chelsea volt az utolsó kupagyőztes a régi stadionban, és az első kupagyőztes az újban. Három szezon alatt mindent megnyertünk, ami csak az angol klubfutballban lehetséges: egy Community Shieldet, egy FA-kupát, két Ligakupát és két bajnokságot.

- De nem jelentett csalódást a 2006-2007-es idény az előző kettőhöz képest?
- Az első szezon egészen fantasztikus volt, mert megnyertük a bajnokságot, amit a másodikban meg tudtunk ismételni, de figyelembe véve a rengeteg sérülést és az egyéb problémákat a harmadik idény még jobban sikerült, mint a második. Nem vagyok varázsló, amikor a játékosaim sorra megsérültek a mérkőzéseken, nem tudtam csodát tenni.

- Rendszeresen beszél Roman Abramoviccsal?
- Akkor beszélek Abramovics úrral, amikor szükségem van rá. Ő a klub tulajdonosa. Természetesen a drukkerekért is dolgozom, de alapvetően az ő alkalmazásában állok. Ugyanakkor a tulajdonosnak van egy ügyvezető igazgatója, egy végrehajtó elnöke, sajtófőnöke, és így tovább - ők mind Abramovicsnak dolgoznak, így neki nem kell állandóan jelen lennie a napi munkánál. De például az FA-kupa döntője előtt is megemlítettem őt egy nyilatkozatban, mert tudtam, hogy ott lesz a Wembleyben - ebből is látszik, hogy nem vagyunk ellenségek.

- Tehát fel sem merült a távozása?
- Nincs okom arra, hogy elhagyjam a Chelsea-t. Ha a klub elégedetlen lenne velem, akkor tudatnák a dolgot, mert úgy gondolom, őszinte emberekkel dolgozom együtt.

- Gondolja, hogy megérdemelték az FA-kupa megnyerését?
- Igen, nemcsak a Manchester United ellen nyújtott teljesítmény miatt, hanem mert az egész sorozatban jól játszottunk. Az elődöntőben egy remek Blackburn Roverst győztünk le, előtte pedig két emlékezetes mérkőzést játszottunk a Tottenham Hotspurrel - főleg az első volt felejthetetlen, amikor kétgólos hátrányból egyenlítettünk. Már csak azért is megérdemeltük a végső győzelmet, mert a szezon során rengeteg problémánk volt, mégis nyertünk két kupát, a BL-ben az elődöntőben csak tizenegyesekkel estünk ki, és a bajnokságban is ezüstérmesek lettünk.

- Hasonlóan szoros meccset várt a Manchester United ellen?
- Természetesen. A két csapat között nüansznyi a különbség, és bármelyik nyerhet a másik ellen. Az előző szezonban háromszor játszottunk a MU ellen (tudom, hogy a második bajnokinak nem volt sok jelentősége), és két döntetlen mellett egyszer mi nyertünk. Nagy csapatok között teljesen természetes, hogy szoros meccseket játszanak, de ami az FA-kupa döntőjét illeti, úgy éreztem, hogy a meccs akár három órán keresztül is tarthatott volna, a manchesteriek akkor sem tudtak volna betalálni. Tudtuk, hogy ők mit akarnak játszani, és nem engedtük őket kibontakozni - védekezés szempontjából kontrolláltuk a találkozót.

- Egy ilyen meccsre hogyan tudja felkészíteni a focistákat?
- Egy héttel a találkozó előtt megkérdeztem tőlük: a meccset akarják élvezni, vagy a lefújás után akarják jól érezni magukat, és ők azt mondták, hogy a találkozó után akarnak örülni. Így maga a meccs nem volt valami látványos, mert fizikálisan és mentálisan is fáradtak voltunk, de a játékosok remekül megvalósították a feladatukat.